A véletlen hozzáférésű memória az illékony memória egyik típusa. A RAM-ot számos modern eszközben használják, a személyi számítógépektől a kommunikátorokig.
A számítógép RAM-ja a központi processzor működéséhez szükséges információkat tárolja. Ez az eszköz minden szükséges adatot megkap a RAM kártyákról. A RAM működése során a címezhetőség elvét alkalmazzák, azaz minden információnak külön címe van.
A személyi számítógép teljes teljesítménye a RAM mennyiségétől függ. Ez nem meglepő, mert minél több információ tárolható egyszerre a RAM-ban, annál több feladatot tud gyorsan elvégezni a központi processzor. Ha a CPU információkat kapna a merevlemezről, akkor a modern számítógépek jelentősen lassabban működnének. A sok RAM-mal rendelkező számítógépeken egyszerre sok különböző programot használhat, anélkül, hogy befolyásolná azok teljesítményét.
Az adatátvitel a központi processzor és a RAM-kártyák között speciális buszokon keresztül történik. Nagy átviteli sebességgel rendelkeznek, ami szinte azonnal lehetővé teszi a kívánt adatok cseréjét.
A véletlen hozzáférésű memóriának két fő típusa van: statikus és dinamikus. A második típusú memóriát a RAM-kártyák használják. A statikus memória sokkal gyorsabban feldolgozza és továbbítja az információkat, de előállítása sokkal drágább. Ezért statikus memóriát használnak központi processzorok és videokártya-chipek létrehozására. Meg kell szüntetni, hogy az ultragyors RAM (gyorsítótár) használata többször növeli a számítógép általános teljesítményét. Ennek oka az a tény, hogy az adatokat a szokásos memóriakártyákról előre átviszik erre a területre.
A dinamikus memória működéséhez folyamatosan fel kell tölteni a RAM-kártyák létrehozásához használt kondenzátorok töltését. Ez oda vezet, hogy a testületek bizonyos ideig nem tudják ellátni a feladataikat.
