Az útválasztó az egyik eszköz, amelyet számítógépes hálózat kiépítésére és stabil működésének biztosítására terveztek. Az útválasztó lefordítja az adatcsomagokat különböző hálózati elemek között, bizonyos szabályok és paraméterek vezérlésével.
Utasítás
1. lépés
Minden útválasztó hardverre és szoftverre van felosztva. A hardver útválasztók különálló eszközök, amelyek célja a számítógépes hálózat szegmensei közötti kommunikáció biztosítása. A szoftver útválasztók olyan számítógépek, amelyekre speciális szoftver van telepítve, amely biztosítja a hálózati útválasztást. A routerek az OSI modell harmadik, míg a kapcsolók és hubok a második réteggel működnek.
2. lépés
Az útválasztó általában úgy működik, hogy meghatároz egy útvonalat, amely csomagadatokban van titkosítva egy számítógépről vagy más eszközről. Ez a séma megakadályozza a "hamis" adatok küldését a hálózati számítógépekre, ezáltal jelentősen csökkentve a számítógépes hálózat és elemeinek terhelését.
3. lépés
A modern hardveres útválasztók saját szoftverek felhasználásával készülnek. Ez javítja az eszköz teljesítményét, és lehetővé teszi a beállítások gyors elérését és módosítását. Az útválasztási tábla felelős a csomagterjesztési sémáért. Összeállításához általában két fő módszert alkalmaznak: statikus és dinamikus. Az első típus olyan útvonalakat tartalmaz, amelyek az idő múlásával nem változnak, vagy egy előre meghatározott pillanatban változnak. Ez a módszer nagyon időigényes, mert a statikus útvonaltáblát ki kell cserélni, amikor a hálózati térkép megváltozik.
4. lépés
A dinamikus útválasztási táblázat automatikusan feldolgozza a fogadott csomagokat, és bizonyos szabályok vezérlésével a megfelelő címre küldi őket. Használata megkönnyíti a hálózat szerkezetének megváltoztatását az útválasztó újrakonfigurálása nélkül.
5. lépés
A modern útválasztók kommunikációt tudnak biztosítani a vezetékes és a vezeték nélküli LAN között, összekapcsolva őket. Ugyanakkor minden eszköz egyetlen külső IP-cím használatával férhet hozzá az internetes erőforrásokhoz.
