Bármely számítógép szerves része a központi feldolgozó egység. Az elektronika fejlődése azt eredményezte, hogy a modern processzorok rendkívül összetett eszközök. Mindegyik azonban tartalmaz olyan részeket, amelyek hasonló funkcionális célt hordoznak.
Bármely processzor magkomponense a mag. Ez tartalmazza a parancsok végrehajtásának és a RAM-ból kapott adatok feldolgozásának összes funkcióját. A processzormag a legösszetettebb összetevő, de felépítése több független egységre osztható, mint például mintavételi és tárolóeszközök, elágazás-előrejelző, dekódoló és utasítás-végrehajtó egységek.
A processzormag azon alkatrészeit, amelyek az utasítások lekérésének és végrehajtásának teljes ciklusáért felelősek, csővezetékekké egyesítik az általános teljesítmény javítása érdekében. A modern processzorok általában több csővezetékkel rendelkeznek.
A processzor adatműveleteinek nagy részét az aritmetikai logikai egységen hajtják végre. Maga az adat (mind a kezdeti, mind a végleges) a regiszterblokkban van tárolva. Vannak főként aritmetikai műveletekre tervezett általános célú regiszterek, a címzéssel foglalkozó szegmens regiszterek, valamint speciális processzorok működését befolyásoló regiszterek.
Matematikai társprocesszor külön emelhető ki a processzor számítási magjának külön részeként. Ez egy olyan komponens, amelyet kifejezetten a valós számok feldolgozásának felgyorsítására terveztek. A társprocesszor eredetileg külön modulként létezett, de ma már mindenütt integrálva van a kernelbe.
A modern processzorok egyik fontos eleme az elágazás-előrejelző egység. Ez lehetővé teszi, hogy megkezdje a parancssorok dekódolását az egyik csővezetéken, még mielőtt az ugrás parancs végrehajtaná a másikon. Ennek a technológiának a bevezetése lehetővé tette a teljesítmény jelentős növelését.
Szinte az összes modern processzor tartalmaz bizonyos mennyiségű gyorsítótárat. A gyorsítótár a RAM-ra történő hívások számának minimalizálására szolgál, amelyek rendkívül lassúak a processzoron belüli feldolgozási sebességhez képest. A gyorsítótár általában több szintre oszlik. Az első szintű gyorsítótár a leggyorsabb, de a legkisebb méretű is. Ugyanazon a kristályon helyezkedik el, mint a mag. A magasabb szintű gyorsítótárak több adatot tárolnak, de lassabbak.
