A modem egy perifériás eszköz, amelyet telefonon keresztül továbbítanak információkra. Maga a szó a "modulátor-demodulátor" rövidítésből származik.
Utasítás
1. lépés
A modemek kialakításuk szerint fel vannak osztva külső, belső és beépített modemekre. A külső modemeket USB, COM vagy LPT porton keresztül vagy a hálózati kártya RJ-45 csatlakozójával (Ethernet interfész) lehet csatlakoztatni. Rendszerint külön tápegységgel rendelkeznek, de vannak olyan modemek, amelyek USB-vel működnek. A belső modemeket a számítógép alaplapjára a következő interfészek egyikével telepítik: PCI, PCI-E, PCMCIA, ISA, CNR vagy AMR. A beépített modemek annak az eszköznek a részei, amelyben vannak beépítve, például egy laptop.
2. lépés
Működési elvük szerint a modemek hardverre, szoftverre és félszoftverre vannak felosztva. Hardver modemekben minden munkát a beépített számítógép miatt végeznek. Ezenkívül csak olvasható memóriát (ROM) tartalmaz, és tartalmazza az irányítást végző mikroprogramot. A szoftveres modemekben az összes feladatot a program, a számítási terhelést pedig a központi processzor végzi. Félszoftveres modemekben a számítógép központi processzora csak a feladatok egy bizonyos részét hajtja végre.
3. lépés
A kapcsolat típusa szerint a modemeket fel lehet osztani: - telefonos telefonvonal modemekre; - ISDN-modemek (digitális telefonvonalakhoz); - DSL-modemek (bérelt vonalak létrehozására szolgálnak, telefonhálózatot használnak, olyan frekvenciatartományban működnek, amely eltér a telefonos telefonos modemekétől); - kábelmodemek (működésükhöz speciális kábelvezetékeket használnak); - rádió modemek (rádiócsatornát használjon munkájukhoz) - cellás modemek (GPRS, EDGE, 3G stb. alapján működnek, gyakran kulcstartó formájában); - műholdas (műholdas jelekkel történő munka); - PLC (elektromos hálózati kábeleket használnak a munkához).
